Annak biztosítása érdekében, hogy egy V keverő hatékonyan teljesítsen és homogén keverékeket állítson elő, különféle tesztelési módszereket lehet alkalmazni. Ezek a módszerek felmérik, hogy az anyagok mennyire egyenletesen oszlanak el a keverék egészében, és segítenek azonosítani a keverési folyamat lehetséges problémáit. Az alábbiakban bemutatunk néhány általános és hatékony tesztelési módszert a keverék homogenitásának mérésére egy V keverőben:
Mintavétel és vizuális ellenőrzés
Módszer: Véletlenszerűen gyűjtse össze a mintákat a különböző pontokból a V keverő (pl. Felső, középső és alsó) a keverési folyamat során vagy után, és vizuálisan ellenőrizze az egységességet.
Mit mér: a keverék megjelenése, például a színek és a részecskék eloszlása egyenletes -e.
Előnyök: egyszerű és költséghatékony.
Hátrányok: A mennyiségi elemzés szempontjából korlátozott, és lehet, hogy nem elegendő a rendkívül kritikus alkalmazásokhoz.
Kolorimetrikus elemzés
Módszer: Használjon színérzékelőket vagy vizuális ellenőrzést a keverék különböző részeiről származó minták színének összehasonlításához. Ez különösen hasznos a színes porok keverésére.
Mit mér: a színeloszlás egységessége.
Előnyök: Hasznos olyan anyagoknál, amelyek keverik a színt, mint a pigmentek.
Hátrányok: Lehet, hogy nem működik jól azoknál az anyagokban, amelyeknek nincs megkülönböztethető színek.
Keverék homogenitási index (BHI)
Módszer: Vegyen be több mintát a keverék különböző pontjaiból, és mérje meg a specifikus komponensek koncentrációját (kémiai elemzés vagy más technikák felhasználásával) a keverék homogenitási indexének kiszámításához. Ez az egységesség numerikus ábrázolását biztosítja.
Mit mér: az egyes összetevők vagy alkatrészek egységessége a keverékben.
Előnyök: A homogenitás egyértelmű kvantitatív mérését biztosítja.
Hátrányok: kifinomult berendezéseket igényel, és időigényesebb.
Részecskeméret -eloszlási elemzés
Módszer: Használjon lézeres diffrakciót vagy szitakanalízist a részecskeméret eloszlásának mérésére a keverés előtt és után. Ha a méret eloszlása egyenletes, akkor egy homogén keveréket javasol.
Mit mér: A részecskeméretek konzisztenciája az egész keverékben.
Előnyök: Ideális porokhoz és szemcsés anyagokhoz.
Hátrányok: Nem azonosíthatja az azonos részecskeméretű komponensek közötti szegregációt, de eltérő sűrűséggel.
Röntgenfluoreszcencia (XRF) vagy közeli infravörös (NIR) spektroszkópia
Módszer: Ezek a technikák érzékelőket használnak a keverék beolvasására és az elemek vagy vegyületek eloszlásának mérésére. A NIR-t gyakran használják gyógyszeripari termékekhez, míg az XRF ásványi vagy fém alapú keverékekhez használható.
Mit mér: a specifikus elemek vagy vegyületek eloszlása a keverékben.
Előnyök: Nem roncsolás és gyors eredmények.
Hátrányok: drága, és lehet, hogy nem megfelelő minden anyagtípushoz.
Mikrokapszuláció és kémiai nyomjelző módszer
Módszer: Vezesse be a kémiailag megkülönböztetett vagy mikrokapszulázott nyomjelzőt a keverékbe, majd mérje meg a koncentrációját a tétel különböző részeiről vett mintákban. A nyomjelző eloszlás egységességének mértéke a keverék homogenitásának mutatója.
Mit mér: egy adott komponens eloszlása és konzisztenciája a keverékben.
Előnyök: Nagyon hatékony nagyon kis mennyiségekben vagy speciális alkatrészeknél.
Hátrányok: A nyomjelző pontos ellenőrzését és kezelését igényli.
Sűrűséggradiens vagy elválasztási módszer
Módszer: Ha a kevert anyagok eltérő sűrűségűek, a keverés után olyan technikákat használhat, mint a sűrűség-gradiens centrifugálás, hogy megfigyelje az alkatrészek eloszlását a keverékben.
Mit mér: a különféle komponensek közötti elválasztás mértéke sűrűségük alapján.
Előnyök: Jól működik a nagyon eltérő sűrűségű keverékeknél.
Hátrányok: A sűrűség szempontjából nem alkalmazható a homogén anyagokra.
Elektromos vezetőképesség mérése
Módszer: A vezetőképes anyagokhoz elektromos vezetőképesség vagy ellenállás tesztelése felhasználhatja a keveréken áthaladó áramot különböző pontokon. A vezetőképesség változásai nem egyenletes keverést sugallnak.
Mit mér: a vezetőképes anyagok homogenitása.
Előnyök: Gyors és roncsolás.
Hátrányok: A vezetőképes anyagokra korlátozva.
Zavarosság -mérés
Módszer: Bizonyos esetekben a zavarosság -mérések (a folyadék felhőssége) felhasználhatók a homogenitás felmérésére, különösen a folyékony keverékekben vagy a szuszpenziókban.
Mit mér: a részecskék eloszlása folyadékon belül.
Előnyök: Egyszerű és gyors.
Hátrányok: A folyadék alapú keverékekre korlátozódva, nem megfelelő porokhoz vagy granulátumokhoz.
A porkeverékek szita elemzése
Módszer: Ha különböző méretű porokat kever, akkor szita -elemzést lehet elvégezni a részecskeméret -eloszlás konzisztenciájának mérésére a keverés után.
Mit mér: A különböző részecskeméretek keverékének konzisztenciája.
Előnyök: Ideális por alapú termékekhez.
Hátrányok: Nem ad egyértelmű képet a nem poros keverékek homogenitásáról.
Kohéziós vagy áramlási tesztek (például a nyugalmi szög, ömlesztett sűrűség)
Módszer: Ezek a tesztek megmérik, hogy a keverékben lévő anyagok mennyire jól folynak, ami megmutathatja, hogy a keverék homogén. A folyékonysági tesztek magukban foglalhatják az ömlesztett sűrűség visszaszorításának vagy mérésének szögét.
Mit mér: a keverék kohéziós képessége és áramlási képessége, amelyet a homogenitás befolyásol.
Előnyök: egyszerű és olcsó.
Hátrányok: Lehet, hogy nem rögzíti teljes mértékben a részecske -eloszlási problémákat.
Mikroszkópia vagy pásztázó elektronmikroszkópia (SEM)
Módszer: Mikroszkópos technikákkal ellenőrizze a keverék kis keresztmetszetét, azonosítva, hogy a részecskék vagy az összetevők egyenletesen diszpergálódnak.
Mit mér: a keverék mikroszkopikus egységessége.
Előnyök: Nagyon részletes elemzés.
Hátrányok: munkaigényes és speciális berendezéseket igényel.
